Mihail Kutuzov nevű cirkáló

A cirkáló egy közepes nagyságú, gyors hadihajó típus. A vitorlás hajók korában a cirkálók voltak a flotta szemei. Ekkor még nem egy bizonyos hajótípust illettek ezzel a névvel, hanem összefoglaló megnevezése volt a kisebb, gyors hadihajóknak (fregatt, schooner, brigg, korvett). A 19. század közepén alakult ki önálló kategóriaként, amelynek tagjai ekkor új feladatot kaptak: nagyobb sebességüknek és fegyverzetüknek köszönhetően önálló támadásokat hajthattak végre.

A haditengerészetek az I. világháború idején főleg gyors- és páncéloscirkálókat alkalmaztak. A két világháború között, illetve a II. világháború idején könnyű-, nehéz- és légvédelmi cirkálókat építettek. A II. világháború óta főleg rakéta- és helikopterhordozó cirkálók épülnek.

Napjaink cirkálói 7000-15 000 tonnás, ágyúkkal és rakétákkal felszerelt hajók. A 25?35 csomós sebességre képes egységek tengeralattjáró-elhárító helikoptereket is képesek szállítani. Speciális fajta még az egykori Szovjetunió Kijev-osztályú ún. ferde fedélzetű cirkálója. Ez valójában repülőgép-hordozó, de ilyen kategória nem létezett a szovjet

Történet

Az I. osztályú hajókból (sorhajók), a magas gyártási költségeik miatt még a leggazdagabb államok is keveset tudtak gyártani. Ezért a II. osztályú páncélosokra a kezdetektől szükség volt. Ezek az 1880-as évek közepéig 3 000-6 000 tonnás kazamata, barbett, illetve alacsony oldalfalú partvédelmi toronyhajó formában éltek. A nyílt tengeri hajóknál a méretek csökkenése mellett a sebesség és a hatótáv növekedése itt is csak a páncélfelület csökkenésével valósulhatott meg. Erre két megoldás adódott.

Az első, a páncélzat jelentős csökkentése. Csak az ágyúkat és a vízvonalat páncélozták. Erre volt példa az orosz 1873-as vízrebocsátott General-Admiral (4 400 t, 14 cs), még vitorlázattal is rendelkezet. Lövegeit francia mintára barbettákban helyezték el. Ezzel utat nyitott a cirkálóknak, és az ősüknek tekinthető, az első övvértes páncélos cirkáló. A második megoldás a páncélzat teljes elhagyása volt, de a létfontosságú részeket belül páncélfedélzettel védik. Az első ilyen egység a Chile számára 1883-ban épült Esmeralda volt, mint az első páncélfedélzetes, vagy védett cirkáló. A létfontosságú részeit 25 mm-es páncélfedélzet védte, felette vízmentes cellák sora, külön védelem a kazántérnek szénnel. Vízkiszorítása 3 000 t, sebessége 18,3 csomó, ezzel a kor leggyorsabb hadihajója. Utána terjedtek el a flottákban a 3 000 ? 6 000 t vízkiszorítású, már vitorlázat nélküli védett cirkálók. Főtüzérségük 200 ? 230 mm-es (2-4 db), másodlagos tüzérségük 88 ? 160 mm-es (6-10 db) ágyúkból állott, többségük már gyorstüzelő.

A cirkálók feladata, a nevüknek megfelelően, tengeri térségek felügyelete, felderítése, a csatahajó-kötelékek biztosítása. Az akkori sebességük 16-20 csomó, az akkori csatahajóknál 3-4 csomóval több. A britek a kiterjedt gyarmatbirodalmuk miatt igen sok cirkálót építettek. A kisebb hatalmak 1-2 csatahajójuk mellé a flottájuk gerincét erre a hajókategóriára alapozták. A nagy flottáknál a cirkálók fontos rendeltetése volt a tengeri blokád létrehozása, és a kitörések meggátolása. A blokád alatt lévőknél pont az ellenkező, kitörési kísérlet, és a háttérben a gyengébb hadihajók, valamint a kereskedelmi hajók pusztítása.

1880-as évek elejére tisztázódtak a kérdések, egy csatahajó árából, három védett cirkálót lehetett építeni, érdemes-e a nagy hajókra pazarolni a pénzt. A valódi sokkot a torpedó megjelenése okozta, amit a cirkálók fegyverzetébe is beillesztettek.

A cirkálók fejlődésének és besorolásának három fő szakasza van.

A kezdetek

Az 1880-as évektől 1922-ig három kategóriában épülnek általában, bár átfedések vannak államonként.

I. Osztályú, vagy páncélos cirkálók

A páncélozott sorhajóknál kisebbek, általában 10 000 tonnáig terjedő vízkiszorítással. Főtüzérségük 4- 6 db 254-305 mm-es ágyú, közepes tüzérségük 120-150 mm-es ágyúk. Sebességük nagyobb, mint a sorhajóké, általában 20 csomó feletti. Részt vesznek a döntő csatákban a sorhajók mellett.

II. osztályú, vagy védett cirkálók, vagy nagycirkálók

Az I. osztályúaknál kisebbek, páncélzatuk gyengébb, vízkiszorításuk 5 000 t körül mozog. Tüzérségük 203 mm-ig terjed, sebességük 20 csomó feletti. Feladatuk a hajókötelékekkel részvétel a csatákban, vagy önállóan működve ellenséges hadihajók és kereskedelmi hajók pusztítása.

III. osztályú, vagy kiscirkálók

2 000 ? 4 000 t vízkiszorításúak, gyenge páncélzattal, vagy páncélzat nélküli gyors hajók. Tüzérségük 152 mm-es ágyúkig terjed, torpedóvetőket is kaphatnak. Feladatuk többnyire a II. osztályú cirkálókéval azonos.

1922-1945 közötti időszak

Az 1922-es washingtoni flottaegyezményben tisztázták a méreteket. Két kategóriát állapítottak meg, nehéz- és könnyűcirkálókat. Az előbbiek 203 mm-es ágyúkig, az utóbbiak 152 mm-es ágyúkig terjedő tüzérséget kaptak, a könnyűcirkálókból fejlesztették ki az amerikaiak a légvédelmi cirkálót.

Nehézcirkálók

Általános felfogás szerint a 6-8 vagy 10 db 203 mm-es ágyúval felszerelt 7 000 ? 12 000 tonnás vízkiszorítású cirkálókat nevezik nehézcirkálóknak. A második világháború folyamán igen jelentős légvédelmet is telepítettek a fedélzetére, melyek101 ? 127 mm-es ágyúkból (6-12 db), illetve 20 ? 40 mm-es gépágyúkból (akár 40- 60 db), és géppuskákból állt. Kiegészítő fegyverzetként 6 ? 12 db torpedóvetőt használtak, ill. 1-2 db katapultot és repülőgépet a tüzérség irányításához és felderítéshez. A nehézcirkálóknál is beindult a méretnövekedés, a háború végére a vízkiszorításuk és méretük elérte az első világháborús sorhajók méreteit. A csúcs az amerikai Des Moines-osztály három egysége, vízkiszorításuk 17 000 ? 21 500 t, fegyverzetük 9 db 203 m-es ágyú és több légvédelmi ágyú, valamint gépágyú, teljesítménye 120 000 LE, sebessége 33 cs. Mára ez a kategória már megszűnt, a nehézcirkálókat a háború után fokozatosan kivonták vagy, egy részüket pedig rakétás cirkálókká alakították át. Jelzésük Amerikában CA (páncélos cirkáló).

Könnyűcirkáló

A könnyűcirkálók 3 000 ? 8 500 tonnás vízkiszorítsúak, tüzérségük 8-10 vagy 15 db 152 ? 155 mm-es ágyúkig vannak korlátozva, légvédelmi ágyúk és gépágyúk, 4-10 db torpedóvető, 1-2 db katapult és repülőgép egészíti ki. Páncélzatuk csak a lövegtornyon és a vízvonalon védik a hajót, vékonyabb, mint a nehézcirkálóknál. Sebességük 30-38 csomó. Amerikai jelzésük CL. Mára megszűnt ez a kategória, a könnyűcirkálókat a háború után selejtezték, illetve rakétás cirkálókká építették át.

Légvédelmi cirkálók

A második világháború csendes-óceáni kíméletlen légi csatái hozták ezt a kategóriát. Az amerikai repülőgép-hordozó kötelékek támadására a japánok már az öngyilkos repülőgépeket a kamikazékat is bevetették, ez ellen csak egy áthatolhatatlan tűzfüggönnyel lehetett védekezni. Ezt a hordozókon elhelyezett gépágyúk tömege, a kísérő rombolók légvédelme, ill. a cirkálók légvédelme biztosította. A hatásfok növelésének céljából kifejezetten erre a célra tervezett könnyűcirkálókat terveztek, fedélzetükön a légvédelemre kihegyezett fegyverzettel. Két hajóosztály épült, a Juneau-osztály 6 000 ? 8 000 t vízkiszorítással 12 db 127 mm-es ágyúval és 40 db 20-40 m-es légvédelmi gépágyúval. A másik a Worcester-osztály két egysége 12 db 152 mm-es ágyúval, 24 db 76 mm-es légvédelmi ágyúval és 12 db 40 mm-es légvédelmi gépágyúval. A rakétás cirkálókkal megszűnt a kategória. Jelzése CLAA.

Zsebcsatahajók

A második világháborút közvetlenül megelőző időben épült három hadihajó népszerű elnevezése. Létrehozásukra a németeket egy igen sajátos helyzet kényszeríttette. Az első világháborút lezáró flottaegyezmény szerint hajóik mérete csak 10 000 t lehetett. Ebbe a méretbe egy könnyű páncélzatú, de a nehézcirkálóknál erősebb tüzérségű hajót terveztek, modern vegyes építésű olajtüzelésű és dízelmotoros hajtóművel voltak felfegyverezve. Sebességük és hatótávolságúk nagyobb, mint a csatahajóké, hasonlít a cirkálókéra, tüzérségük 9 db 280 mm-es ágyú, 6 db 150 mm-es, 6 db 105 mm-es ágyú, és több légvédelmi gépágyú, 8 db torpedóvető, 1 db katapult és 2 db repülőgép. Igen erőssé tették a hajókat. Feladatuk a hadviselő országok kereskedelmi flottájának gyengítése, ezt igen sikeresen tették. A háború folyamán nehézcirkáló besorolást kaptak a német flottában. Sorsuk igen érdekes volt. Az Admiral Graf Spee a La Plata torkolatában vívott csata után, súlyos sérülésekkel Montevideoba menekült, majd onnan kifutva önelsüllyesztést végzet. Az Admiral Scheer kieli dokkban bombatalálatok után elsüllyedt, a háború után kiemelték és szétbontották. A harmadik egységet, a Lützowot (ex-Deutschland) több torpedótalálat után kijavították, majd a háború vége felé kikötőben bombázták a britek, és önelsüllyesztették. A háború után az oroszok Kalinyigrádba vontatták, ott szétbontották.

1945 utáni időszak

A régi nehéz és könnyűcirkálók hatalmas mennyiségére, amik a háború pusztító csatáira készültek kevésbé volt szükség. Megjelenő rakéták és elektronikai rendszerek jelentősen átalakították a hajók fegyverzetét. Eleinte a régi építésű cirkálók egy részét építették át rakétás cirkálókká, de fokozatosan kifejezetten ilyen hajók épültek. A fejlődés következő lépcsőfok a rakéták elrejtése a hajótestben. Felderíthetőségének csökkentése. Az új hajók már lopakodó technológiával fognak készülni. A hajtórendszerben előrelépést a gázturbinák használata jelenti a legújabb hajókon, kissé mellékvágány a nukleáris meghajtású cirkálók megjelenése, de a korlátlan hatótáv mellett az iszonyatos költségek még a két szuperhatalom számára is elviselhetetlenek, ezért csak kevés ilyen hajó épült. A lokátoroknál a csúcs az AEGIS rendszer megjelenése, mellyel egyszerre több célt lehet követni és megsemmisíteni. Az 1960-as években a cirkálóit visszaminősítette rombolókká az USA haditengerészete, majd 1975-től újra cirkálók lettek, az orosz haditengerészetnél is van olyan osztály, ami romboló megjelölésű, de inkább cirkáló fegyverzetű. Ezek a minősítési csúsztatások a fegyverellenőrzés kijátszása szolgálnak. A cirkálók összetett fegyverrendszer miatt igen drága harceszközzé váltak, ami csak kevés államnak engedhető meg. A háború után megjelent néhány különleges rendeltetésű cirkáló, parancsnoki, tengeralattjáró vadász, ill. helikopterhordozó.

Átalakított, irányított rakétás cirkáló

Az 1950-es évek közepétől jelentek meg a régi nehézcirkálók és könnyűcirkálók átalakításával a rakétás cirkálók. A régi tengeri hatalmak néhány háborús cirkálóját építették át, többnyire a lövegtornyok egy részének eltávolításával alakítottak ki rakétaindító állásokat, lokátor antennákat helyeztek el az árbocokon. Ezeken a hajókon kísérletezték ki a későbbi rendszereket. A rakétás cirkálók megjelenésével ezeket az átalakított típusokat kivonták és selejtezték. Amerikai jelzésük: CAG = irányított rakétás nehézcirkáló, CLG = irányított rakétás könnyűcirkáló.

Parancsnoki cirkáló

Különleges rendeltetésű cirkáló. A nagy flották irányítási és a partraszállási feladatok vezetési feladatát látja el. Közvetlenül a háború után jelent meg, a régi építésű hajók áttervezésével. Fegyverzetük már teljesen más, mint a cirkálókra jellemző volt, inkább jelképes, viszont kiterjedt elektronikával rendelkezik. A műholdas hírközlés elterjedésével szükségtelenné vált. Jelzése: CLC.

Irányított rakétás cirkálók

Gyakorlatilag mára egyeduralkodóvá vált cirkáló kategória. Fegyverzetét a különböző kategóriájú irányított rakéták adják, kiegészítve többcélú könnyű ágyúval és légvédelmi gépágyúkkal, valamint tengeralattjárók elleni hadviselési fegyverrendszerekkel, torpedókkal, rakétatorpedókkal, rakétás vízibombákkal. Elektronikai rendszere a folyamatos fejlődésnek köszönhetően mára igen kifinomulttá vált. Teljes légi célfelderítési és követési képességgel, elektronikai zavarással, ellentevékenységgel, műholdas hírközlési rendszerekkel, szonárokkal készülnek. Rakétáival alkalmas egy cirkáló egyaránt megsemmisíteni a légi, felszíni és a felszín alatti célokat. A hajók 1-2 db helikoptert is hordozhatnak, felderítési, tengeralattjáró vadászati célokra. A hajók fő feladata a hagyományos cirkáló feladatok mellett a repülőgép-hordozó kötelékek védelme. Egy-egy modern rakétás cirkáló fegyverrendszere felülmúlja a hajdani csatahajók tüzérségi erejét. A hajtóművük mára gázturbinás, ami halkabb, illetve olcsóbb, mint a régi olajtüzelésű. Jobb a gyorsulásuk és nagyobb a hatótávolságuk, kisebb a működtetési költség, olcsóbb az üzemeltetés. Amerikai jelzésük: CG.

Nukleáris meghajtású, irányított rakétás cirkálók

Az irányított rakétás cirkálók különleges hajtóműves változata. Az amerikaiak építették az első ilyen meghajtású hadihajót, a Nautilus tengeralattjárót követte az Enterprise repülőgép-hordozó, majd, aztán a Long Beach cirkáló. Elgondolásuk szerint az atomhajtóműves repülőgép-hordozókat hasonló meghajtású cirkálók és tengeralattjárók védenék, így korlátlan hatótávolságú csapásmérő csoportosítást hozhatnának létre. Az elgondolás szépséghibája az iszonyatos költségek. A repülőgép-hordozóknál ezt kiegyenlíti a csapásmérő képesség nagysága, a repülőgép állományuk mennyisége. A tengeralattjáróknál szintén a hatékonyság a döntő, nehezen felderíthetőek, függetlenek és a rakétahordozók iszonyatos csapásmérő képességűek. A cirkálóknál már kevésbé lett kifizetődő az új meghajtási rendszer, ezért 9 hajó építése után ezt megszüntették, ráadásúk közben azért készültek hagyományos meghajtású cirkálók is. További hátrányuk a sebezhetőségük, míg a hordozókat egész különítmény kíséri, a cirkálók önállóan is tevékenykedhetnek, ill. maguk a kísérők. Igen kellemetlen lenne egy telitalálat egy nukleáris reaktorú cirkálóban. Az oroszoknál csak egy ilyen nukleáris meghajtású osztály épült, de az is vegyes meghajtású és méreteiben jóval nagyobb, mint az amerikai, sokkal több rakétát szállíthat, ezzel pótolva a hadászati csapásmérő képességgel a drága előállítást. Egyelőre kicsi a valószínűsége a nukleáris meghajtás elterjedésének a felszíni hadihajók között.

Helikopterhordozó cirkálók

A cirkálók általában hordoznak 1-2 helikoptert, de ez csak kiegészítő fegyverzet. A helikopteres cirkálók viszont egy különleges kialakítású kategória. Többféle elgondolás alapján készülnek, a legjellegzetesebb példa az olasz Andrea Doria testvérhajója a Caio Duilio és a Vittorio Veneto. Mindkét osztálynál a hátsó részt alakították át helikopterek üzemeltetésére, a mellsőrész rakétás cirkálók fegyverrendszereit használja. Hasonló kialakítású a francia Jeanne D?Arc és az orosz Moszkva-osztály két egysége. Ennek az elgondolásnak a továbbfejlesztése az orosz Kijev-osztály. Itt már ferde fedélzetet alakítottak ki és helyből felszálló repülőgépeket is tud üzemeltetni, igaz az orosz gépek igen rossz hatásfokúak és többnyire csak helikoptereket használ. A hajók főfeladata a tengeralattjáró-vadászat, helikoptereikkel és rakétarendszereikkel. Az oroszoknál ezt a megnevezés is tükrözi, ott tengeralattjáró-elhárító cirkálónak nevezik. A Kijev-osztályt besorolják, mint ferde fedélzetű cirkáló, mint VTOL repülőgép-hordozó, ezt a zavart az oroszok szokásos egyedi gondolkodás módja és szándékolt dezinformálása is okozza. A helikopteres cirkálók a szegényebb államok flottáiban mint segédhordozók jelennek meg.

                                Romboló

USS Cole (DDG 67) (az USA haditengerészetének egyik Arleigh Burke osztályú rombolója)

A romboló egy hadihajó típus, melyet a XX. század elején arra terveztek, hogy a flottát megvédjék a torpedónaszádok támadásaitól. Kereskedelmi konvojokat is védelmeztek, mely feladatot a valamivel gyengébb fregattok és korvettek sokkal jobban ellátnak. A rombolók eleinte kis méretű hadihajók voltak, később egyre nagyobbak és tengerállóbbak lettek.

A legtöbb félreértést és félremagyarázását adó hajókategória. Megjelenésükre az 1880-as évektől fokozatosan elterjedő torpedónaszádok (torpedóvető naszád) adtak okot. A nagy hajókat kellett megvédeni ezektől a kicsi, szemtelen, gyors hajóktól. A rombolók a torpedónaszádokhoz hasonlóak, csak nagyobbak voltak, fegyverzetükben a torpedók, könnyű és közepes ágyúk, valamint gyorstüzelő ágyúk, később gépágyúk jelentek meg. Feladatuk a hajók védelme a torpedónaszádoktól innen kapták a nevüket: torpedónaszád-romboló = torpedóromboló = romboló. Hatótávolságuk és fegyverzetük nagyobb volt az ellenfeleiknél, sőt utolérte a gyors méretnövekedés is, egyre nagyobbak és erősebbek lettek.

Az I. világháború idején vízkiszorításuk 500-1900 tonna volt, ez a II. világháborúra 1000-2900 tonnára nőtt.

Az elnevezésük körüli zűrzavarra a fent említett háromféle, de azonos hajót takaró elnevezés mellett az is okot adhat, hogy egyes országokban a flottillavezető hajókat is rombolóknak hívják. Ezek a nagy, flotta, vagy flottillavezető rombolók, magyar szóhasználatban egyszerűen rombolók, míg a többi kisebb hajó a torpedóromboló. Főként az amerikaiaknál külön jelzést kaptak a kísérő rombolók. Ezek általában kisebb rombolókötelékek vezetését végezték, járőröző csoportot vezettek, ill. konvojok védelmét ellátó csoportok vezetését végezték.

Napjaink rombolói 3000-8000 tonnás, többnyire rakétákkal felszerelt hajók. Emellett pár ágyú és egy-két helikopter is van a fedélzetükön. 30-40 csomós sebességre képesek, tengeralattjáró elleni, illetve légvédelmi feladatokra specializálódott hajóegységek. A rombolók fő fegyverzete általában a tengeralattjárók elleni harc megvívására szolgáló 4-10 db torpedóvető cső, 4-6 db 120-127 mm-es ágyú és légvédelem. A legnépesebb hajóosztállyá nőtte ki magát. Az amerikaiaknál a felderítő lokátorok megjelenésével hajókra kezdték telepíteni azokat. A drága lokátorokból kevés jutott a nagy hajókra telepítettek, de a kisebbeknek is szükség volt az oltalmazott konvojok védelmének céljából. Ezért létrehoztak egy különleges kategóriát a lokátorral felszerelt rombolókat, melyek a kötelékekben lokátoros felderítést végezhettek.

Amerikai jelzései: romboló DD, kísérő romboló DDE, flottillavezető romboló DL, radaros romboló DDR.

Hagyományos fegyverzetű rombolók

A megnevezés kissé félrevezető. Eredetileg a háború után a háború alatt épült korszerűsített, de ténylegesen csak hagyományos fegyverzettel rendelkező rombolók megjelölésére alkalmazták. Mára, az amerikai meghatározás szerint azon rombolók, amelyek elsősorban tengeralattjárók-elleni hadviselési fegyverekkel vannak felszerelve. Így ezt a megjelölést alkalmazza az egyik korszerű romboló-osztályra a Spruance-osztályra is. Fő fegyverzetük a 6 db torpedóvető, 127 mm-es ágyú, közel körzeti légvédelmi gépágyúk, és légvédelmi rakéták. Utólag telepítettek Tomahawk robotrepülőgépet indító konténerek és AGM?84 Harpoon irányított felszín-felszín osztályú rakétákat indító konténereket. A rombolók méretnövekedése mára már elérte a második világháborús könnyűcirkálók méreteit (8 000 t). Jelzésük: DD.

Irányított rakétás rombolók

Mára a legelterjedtebb hadihajó kategória a legtöbb állam flottájában. Az előzőtől való fő eltérés a közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerek alkalmazása. Pl. a Spurance-osztály továbbfejlesztése a Kidd-osztályban már a Standard SM-1MR rakéta. Lényegében a cirkálók drága előállítása miatt a világ haditengerészeteiben a rombolók lettek a flották gerince. A gyors fejlődés odáig vezetett, hogy az orosz, ill. az amerikai haditengerészetben is megjelentek olyan romboló osztályok melyek fegyverzetrendszerei erősen hasonlítanak a rakétás cirkálókéhoz. Erre legjobb példa az amerikai Arleigh Burke-osztály rombolói, melyeknek hajóteste, elektronikai rendszerei (AEGIS rendszer), és fegyverzete megegyezik a Ticonderoga-osztályú rakétás cirkálóéval. Az orosz meghatározás szerint a hajók meghatározása tengeralattjáró elleni nagy hajó. Amerikai jelzése: DDG

                      Repülőgép-hordozó

F/A-18 Hornetek az USS Harry S. Truman (CVN-75) Nimitz-osztályú repülőgép-hordozó gőzkatapultján.

A repülőgép-hordozó felszálló fedélzettel ellátott, repülőgépeket hordozó hajótípus. Különböző időkben különböző osztályokat alkottak. A II. világháború végéig nehéz, könnyű és kísérő repülőgéphordozók épültek. A második világháború után csapásmérő, kísérő, tengeralattjáró-vadász és támogató osztályokat alkottak.

Története

Az első világháborút követő években a repülőgép-anyahajóból továbbfejlesztett olyan hadihajó, melynek megfelelő hosszúságú (80-100 m) sima fedélzetéről ? mintegy repülőtérről ? a kerekes futóművű repülőgépek fel és le tudnak szállni.

Akagi, a japán repülőgép-hordozók zászlóshajója 1942-ben

A második világháború folyamán a repülőgép-hordozók a csatahajók helyére léptek, mint főhadihajó, ugyanis a repülőgépei több száz kilométeres körzetében bármilyen ellenséges hadihajót, még a csatahajót is el tudják süllyeszteni. A háború folyamán kialakult tengeri csaták, többnyire légi-tengeri csatává alakultak át, és a hordozókról felszálló bombázó-, zuhanóbombázó és torpedóvető repülőgépek döntötték el. Az 1950-es években megjelentek a szuper repülőgép-hordozók, amelyek folyamatosan növekedő méreteikkel (333 m-es hossz 93 000 tonnás legnagyobb vízkiszorítás), a 20. századra nagyobb pusztító erőt képviselnek, mint egy kisebb állam teljes légiereje. Az 1980-as években meghajtásukban a nukleáris reaktorokat kezdték el alkalmazni, ezzel gyakorlatilag korlátlanná vált a hatótávolságuk. Több változata alakult ki.

A hordozók egy része eleinte átalakított csatahajó, vagy csatacirkáló volt, a második világháborúban már kifejezetten erre a célra tervezett hajók jelentek meg. A háború után a britek kitalálták a szögben elfordított fedélzetet, így egyszerre lehetett fel- és leszállást végezni a fedélzeten. Szintén brit találmány volt a gőzkatapult, amivel a nagyobb tömegű sugárhajtóműves repülőgépeket is biztonságosan lehetett indítani. Amerikai találmány a fékező kötélzet, a repülőgépek megállítására. Újabb brit találmány a leszállófény, amikkel a visszatérő repülőgépek pilótáinak könnyítik meg a leszállást. Az 1980-as években a britek alkalmazták a könnyű repülőgép-hordozóikon a sísáncot, így katapult nélkül is felszállhattak a repülőgépek, az oroszok is ezt a megoldást választották a saját hordozójukon, igaz a katapultot is megtartották.

A világ több haditengerészete is alkalmaz repülőgép-hordozókat: az USA (Forrestal- és Nimitz-osztály), Egyesült Királyság (Invicible-osztály), Oroszország (Kijev-osztály és az Admiral Kuznyecov), Franciaország (Clemenceau-osztály), Olaszország (Giuseppe Garibaldi), Spanyolország (Principe de Asturias). A világ legnagyobb repülőgép-hordozói az USA haditengerészetének Nimitz osztályú repülőgép-hordozói.

A repülőgép-hordozót gyakran helytelenül repülőgép-anyahajónak nevezik.

Könnyű repülőgép-hordozó/ CVL

A nagyobb méretű repülőgép-hordozóknál kisebb méretű, és kevesebb repülőgépet szállító hordozónak tervezték eredetileg. A második világháborúban jelent meg, egyrészt a korai építésű hordozók utólagos megjelölésére, tekintve az egyre növekvő méreteket, hisz a kezdetekben átalakított hajók épültek hordozóknak. Az amerikaiak a háború alatt egy cirkáló osztály testének felhasználásával tervezték meg az Independence-osztályt. A háború után épült könnyű hordozók, már a hatalmas költségek miatt lettek kisebbek. Általában helyből felszálló repülőgépeket és helikoptereket vegyesen alkalmaznak. A katapultok helyett elterjedt a sísánc alkalmazása. A hajók főfeladata általában a tengeralattjárók vadászata, kereskedelmi konvojok kísérése.

Kísérő repülőgép-hordozó/ EVC

A második világháború alatt jelent meg ez a kategória az amerikai flottában. Feladataként a konvojok kísérése és védelme volt tengeralattjárók ellen. A hajók általában valamilyen kereskedelmi hajó átalakítása volt, pl. tartályhajó, szállítóhajó. A gyorsan és nagymennyiségben gyártható kereskedelmi hajók modulos felépítése lehetővé tette, hogy gyorsan kielégítsék a flotta igényét nagymennyiségű hajó megépítésére (Casablanca-osztáy 34 db egység, Commencement Bay-osztály 19 egység). A sebesség, tekintve a kísért konvoj sebességére, csak másodlagos volt, így ezek a hajók a többi hordozótól jelentősen lassúbbak voltak.

Modernizált 2. világháborús repülőgép-hordozók

Az amerikaiak a második világháború után, nagymennyiségű repülőgép-hordozót voltak kénytelenek alkalmazni tovább. Egy részüket különböző formában korszerűsítették, és tovább szolgálatban tartották, a többit fokozatosan leszerelték.

CVHE: kísérő helikopter-hordozó: a kísérő repülőgép-hordozók háború utáni alkalmazása, tekintve, hogy a nagysebességű sugárhajtású repülőgépeket csak nagy nehézségekkel tudták volna kiszolgálni, a helikoptereknek viszont elegendő volt a hely. Általában a partraszállási feladatoknál segédkeztek szállító és támadó helikoptereikkel

CVU: többcélú repülőgép-hordozó: szintén a kísérő hordozók háború utáni felhasználásának egyik módja. Fedélzetén többnyire helikoptereket üzemeltettek, de a még üzemben tartott légcsavaros gépeket is, néha vegyesen, illetve, csak szállítási feladatokat is elláttak.

AKV: repülőgép-szállító (komphajó): a kísérő hordozók újabb felhasználása, bár erre a célra bármilyen leselejtezés előtt álló hajót alkalmasnak találtak. A hajók feladata a repülőgépek szállítása volt a fedélzetükön és a hangáraikban, a bázisukra ill. szolgálati helyükre.

CVS: segéd repülőgép-hordozó: háború folyamán épített nagyobb hordozók modernizálása, különleges feladatra. Az amerikai Essex-osztály több egysége került átalakításra, tengeralattjáró vadászatra. Repülőgépeinek és helikoptereinek fő feladata a szovjet tengeralattjárók felkutatása és megsemmisítése, mielőtt elérnék az amerikai flottaköteléket. Ahogy a hajók kiöregedtek ill. a szuperhordozók megjelentek, ez a kategória megszűnt.

CVA: támadó repülőgép-hordozó: a háború végén épített Midway-osztály, ill. az új építésű szuperhordozók megjelölése volt, amíg a CVS kategória létezett. Fő feladatuk az előzőtől eltérően a csapásmérés, bombázóival és vadászbombázóival. A későbbiekben ez a kategória megszűnt, helyette az egyszerű repülőgép-hordozó megjelölést használják. A hajók méretéből adódóan lehetséges lett mindkét feladat egy hajón belüli végrehajtása.

Helikopter-hordozó hadihajó

A második világháború után kifejlesztett hadihajó típus. Több helikopter kiszolgálására alkalmas fedélzettel és hangárral épített hajó. Alkalmaztak 2. világháborús hajókat is erre a célra, de mára már kifejezetten e célra tervezet hajók épültek, lényegében a könnyű repülőgép-hordozók továbbélésének egyik változata. Helikopterei deszant feladatok végrehajtására ill. egyéb más feladatokra is alkalmasak. LPH, helikopteres partraszállító.

Amerikai repülőgép-hordozó jelzések

• CV: repülőgép-hordozó
• CVS: segéd repülőgép-hordozó
• CVA: támadó (flotta) repülőgép-hordozó
• CVN: nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó
• CVAN: nukleáris meghajtású támadó repülőgép-hordozó

                               Partraszállító hajó

Amerikai LCAC légpárnás partraszállító naszád

A partraszállító hajó a partraszállítási (deszant-) hadműveleteknél alkalmazott különleges felszereltségű hajó. Létrehozásuk a második világháború folyamán kialakult hadi helyzetnek köszönhető. Előtte általában csónakokkal rakodták ki a katonákat és a felszerelést, de az új követelmények új megoldásokat kívántak. Ebben főleg az amerikaiak jártak az élen, hisz nekik az európai és a csendes-óceáni fronton is több partraszállást kellett végrehajtani. Többféle méretben és különleges feladatra alakítottak ki hajókat, amik mára tovább fejlődtek.

Főbb kategóriái

Harckocsi partraszállító hajó/LST

A háború alatt épült 1 500 tonnás vízkiszorítású hajókból az 1960-as évekre 8 000 tonnásra nőtte ki magát.

Közepes partraszállító hajó

Az LSM a közepes partraszállító hajó, az LSM/R a rakétával felszerelt változata meghosszabbított hajótesttel. A 2. világháború idején százával gyártották mindkettőt. A rakétás változat a partraszállítási tevékenységnél sortűzzel bénította az ellenséget.

Partraszállító naszádok

Valamennyi naszád fajta a második világháborúban alakult kuk a partraszállás gyorsítása volt, többnyire a nagyobb hajók és a partszakasz között.

? LCI: Landing Craft Infantry, gyalogsági partraszállító. 300 tonnás kis hajók, orral a partra futottak és a kétoldalúkon lehajtható rámpán hagyhatta el a gyalogság a hajót.

? LCS: Landing Craft Support, segéd partraszállító. 200 tonnás könnyű hajó, automata rakétavetőivel és ködfejlesztőivel segítette a partraszállítást.

? LCT: Landing Craft Tank, harckocsi partraszállító. 500 tonnás kishajó, 1-2 db harckocsi partraszállítását végezte a nagyobb hajóktól.

? LCM: Landing Craft Mechanised, műszaki partraszállító. 20 tonnás naszád. A nagyobb partraszállító hajóktól a partokig szállította a gyalogságot. A lehajtható orrészén hagyhatták el a naszádot.

? LCP: Landing Craft Personel, személyeket (élőerőt) partraszállító. 7 tonnás könnyű naszád. A nagyobb hajóktól a partokig szállította a gyalogságot.

? LCVP: Landing Craft Vehicle Personel, személyeket (élőerőt) partraszállító jármű. Az előzőhöz hasonló 8 tonnás kétéltű.

Partraszállító dokkhajó/ LSD

Az 1950-es évek közepén fejlesztették ki az amerikaiak. A hajótestbe egy nagyméretű elárasztható dokkot építettek, így közvetlenül a hajótól a partokig naszádokkal és kétéltűekkel végrelehet hajtani a deszant feladatot. Fedélzetén helikopter leszállóhelyet is kialakítottak. Vízkiszorításuk 11 000-17 000 t.

Helikopteres partraszállító hajó

A második világháború után kifejlesztett hadihajó típus. Több helikopter kiszolgálására alkalmas fedélzettel és hangárral épített hajó. Alkalmaztak 2. világháborús hajókat is erre a célra, de mára már kifejezetten e célra tervezet hajók épültek, lényegében a könnyű repülőgép-hordozók továbbélésének egyik változata. Helikopterei deszant feladatok végrehajtására ill. egyéb más feladatokra is alkalmasak. LPH, helikopteres partraszállító.

Helikopter-hordozó dokkhajó/ LHA

Az LPH és az LSD hajók keveréke. Az LPH hajók előnye a gyors partra juttatás a helikopterekkel, de nincs elárasztható dokkfedélzete. Az LSD hajónak van elárasztható dokkja, és így közvetlenül lehet naszádokkal vagy újabban légpárnásokkal végrehajtani a partraszállást, de kicsi a helikopterfedélzete. E két hajó előnyeinek egyesítésével hozták létre ezt az új kategóriát, meggyorsítva és könnyítve a tengerészgyalogság partra jutását. Az amerikaiaknál épült ilyen hajó vízkiszorítása közel 40 000 t.

Kétéltű szállító hajó/ LKA, LPA

Mára már elavult hajókategória, leváltották a dokkhajók és a helikopteres dokkhajók. Fedélzetén könnyű partraszállító naszádokat szállított és darujával helyezte a vízre, ezek a naszádok vitték az élőerőt és a technikát a partokra. A hajó szállította a tengerészgyalogságot is.

Kétéltű parancsnoki hajó/ L

Korszerű elektronikával felszerelt partraszállítási feladatokat ellenőrző és irányító hajó, ami korlátozottan, de képes deszantolásra is. Van helikopter fedélzete. A hajót erős romboló és cirkáló csoport védi.

Légpárnás partraszállító naszád

A hajótest és a víz (vagy szárazföld) felszíne közé nyomott sűrített levegőből képződő légpárnán sikló jármű, mely képes mind a tenger felszínén, mind a szárazföld sima talaján haladni. A légpárnás járművek vízi közlekedésre alkalmas változata. A partraszállításoknál a partok 70%-kára képes kijutni, míg a hagyományos járművek csak 15%-ra. A kifejlesztő országon Nagy-Britannián kívül igazából főleg a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban terjedt el. Az oroszok igen sokféle változatott fejlesztettek ki, pl. Gus, Aist és a Pomornik-osztály. Vízkiszorításuk 27, 220, 350 t. Az amerikaiaknál egy osztályt alakítottak ki, viszont 85 darabot gyártottak belőle, jelzése LCAC, vízkiszorítása 87 t.

                             Segédhajó

Segédhajók azaz segédszolgálatot ellátó hajók a hadihajótípusokon belül a haditengerészet hajóállományában lévő, a harctevékenységet végző hajókat kiszolgáló és segítő hajók összessége. Ebbe a kategóriába sorolják azokat a hajókat is, amelyek eredetileg kereskedelmi célokra épültek, de katonai célokra át lettek alakítva, ill. fel lettek fegyverezve, pl. segédcirkáló, segédaknarakó, segédaknaszedő. Ezek a hajók mára már igen ritkán kerülnek használatra, de a britek alkalmaztak konténerszállítókat a falkland-szigeteki harcokban segéd repülőgép-hordozónak helyből felszálló repülőgépeknek.

Főbb kategóriái

Bója- és hálózár-rakó hajó

Olyan különleges segédszolgálatot ellátó hajó, amely a kikötők és a horgonyzóhelyek tengeralattjárók és torpedók elleni védelmére szolgáló, a tenger felszíne alatt kis pontonokra vagy bójákra felfüggesztett hálók rendszeréből létrehozott műszaki zár telepítését végzi. A bójákkal a vízfelszínen hajózási útvonalakat, zátonyokat, akadályokat ill. lezárt területeket jeleznek. A segédszolgálatot ideiglenesen lefoglalt halászhajókkal is végre lehet hajtani. Az amerikai Parti Őrségnél használt bójarakók: partközeli bójarakó WLM, belvízi bójarakó WLI, folyami bójarakó WLR.

Dokkhajó

Lényegében önjáró úszódokk, amely lehetővé teszi, hogy a sérült hajót a nyílt tengeren is megemeljék és javítsák.

Ellátóhajó

Kikötőben vagy a tengeren a hadihajók lőszer-, élelmiszer- vagy egyéb felszerelésének az utánpótlását végzik. Amerikai meghatározásban az ellátó segédhajókat tendereknek nevezik (pl. lőszerszállító tender).

Iskolahajó

A tengerészek gyakorlati kiképzésére szolgáló hajó. A haditengerészeteknél többféle iskolahajót is alkalmazhatnak, pl. repülőgép-hordozó iskolahajót, tüzérségi iskolahajót, torpedó-iskolahajót, stb. Sok tengerészetnél a kadétokat vitorlás hajón képzik ki, egyrészt hagyomány tiszteletből, másrészt, ez a legalkalmasabb az alapvető kiképzésre. Az amerikai Parti Őrség vitorlás iskolahajója, mint gyakorló vitorlás kutter van bejegyezve, jelzése WIX.

Kiemelőhajó

Különleges hajó, amelyet az elsüllyedt hajók, tengeralattjárók, vagy más víz alatti tárgyak kiemelésére alkalmas berendezésekkel szerelnek fel. Az amerikai haditengerészetnél a Parti Őrség állományába található ilyen kategóriájú hajó építőhajóként jelzése WLIC.

Kórházhajó

Betegek és sebesültek ellátására, gyógyítására szolgáló, megfelelő felszereléssel ellátott hajó. Minden haditengerészet flottaállományában vannak kórházhajók. Mára már helikopter fedélzettel is rendelkeznek a gyorsabb betegszállítás végett.

Mérőhajó

Olyan felszerelésekkel és berendezésekkel ellátott hajó, mely a part menti vizek mélységének mérésére, a hajózási útvonalak kijelölésére és más mérési feladatok ellátására szolgál. Az amerikai Parti Őrségnél van hasonló kategóriájú hajó.

Műhelyhajó

Műhelyberendezéssel és felszereléssel ellátott hajó, mellyel a nyílt tengeren más hajókat lehet javítani.

Raktárhajó

Általában kikötőben lehorgonyozott hajó, melyet különböző anyagok vagy hadianyagok (üzemanyag, élelmiszer, akna, torpedók, stb.) tárolására használnak. Több haditengerészetnél (pl. USA) raktár és műhelyhajó megnevezéssel egyetlen hajó látja el ezt a feladatkört.

Szerhajó

Olyan különleges hajótípus, amely műszaki berendezéseivel és felszereléseivel a tengeren kisebb javításokat és ellátást tud végezni. (Pl. vízirepülőgép-szerhajó, gyorsnaszád-szerhajó, stb.) Jelzései: romboló szerhajó AD, tengeralattjáró szerhajó AS, vízirepülőgép-szerhajó AV.

Tartályhajó/ tanker

Folyékony anyagok (olaj, üzemanyag, víz stb.) szállítására kialakított hajó. Megtöltése és kiürítése szivattyúk és csövek segítségével történik. A haditengerészeti tartályhajók alapvető feladata, hogy a támaszpontoktól messze tartózkodó flottakötelékeket a tengeren lássa el üzemanyaggal. Gyakran a flottakötelékekkel együtt halad.

Vontató-tolóhajó

Nagyságához mérten erős motorral ellátott, más hajók, vagy úszóegységek (uszály), vagy sérülés mozgásképtelenné vált hajó vontatására vagy tolására szolgáló hajótípus. Használják a harci cselekmények közben megsérült hajók mozgatására, ill. a nagyobb hajók (repülőgép-hordozók) kikötőben való mozgatására. Az amerikai meghatározása tug. Általában tűzoltó fecskendőkkel is ellátják, így egyben tűzoltó hajóként is működhet. Az amerikai Parti Őrségnél kétféle toló- vontatóhajó áll szolgálatba: közepes kikötői tug WYTM és kicsi kikötői tug WYTL.

Megosztás

Megosztás